2. fejezet

Az én történetemnek az a különlegessége, hogy Bella terhessége hosszabb lesz, mint eredetileg, majd nem a történet végéig fog tartani, hisz elsősorban emiatt sebezhetőek és Jasper ezért megy majd el. Ez kicsit hosszú lett, mert 3 szemszöges. Remélem azért nem unalmas. Még mindig az érzelmi állapotokat próbálom bemutatni, de hamarosan beindulnak az események :)

Rose szemszög

Biztos sokan ismertek engem. Kedveltek vagy sem, azt nem tudom. Azonban gondolom, Bellát sokan szeretitek. Hát igen. Az elején elég gonosz voltam hozzá. De ne értsétek félre! Semmi gondom nincs vele. Azaz igazság, kissé féltékeny voltam rá és néha még mindig az vagyok. Azzal kezdődött az egész, hogy Edward beleszeretett. Ezt nem néztem jó szemmel, mivel elvileg engem szántak párjának. Aztán jött egy ember, aki még csak nem is közénk való, és minden megváltozott. Persze soha nem voltam szerelmes belé, de a hiúságomat ez sértette. Viszont borzasztóan hálás vagyok Carlislenak, amiért nem hagyta meghalni az én Emmettemet. Így ő lett a párom, akit azóta is nagyon szeretek, minden percben egyre jobban. Semmi kétségem afelől, ők is az elejétől kezdve így szeretik egymást. Edwardhoz pedig erős testvéri szeretet köt. Ennek ellenére, fenntartással fogadtam Bella ember mivoltát a megszokott családi életünkben. Aztán dühös is voltam rá. Emberként megkaphatna mindent, amit csak szeretne. Övé lehetne minden, amire én is vágyok. Erre csak úgy, eldobná magától mindezt, azért, hogy ilyenné váljon, mint mi. Számomra érthetetlen. Jó, jó, tudom. Nem tud Edward nélkül élni és ő se nélküle. Ennek ellenére még sem akarja átváltoztatni, bár nagyon úgy fest, ebben a helyzetben nem lesz más választása, ha nem akarja elveszíteni. Már pedig nem akarja. Én se tudnék Emmett nélkül élni. Lehet én is ezt akarnám, ha fordított szituáció lenne. Fogalmam sincs. Egyikünk sem volt ilyen helyzetben, amilyenben most a bátyám van. Bella nem akar Edward mellett megöregedni, mikor ő egy évvel sem lesz idősebb. Az emberek szemében durván is nézne ki egy ilyen kapcsolat. Élete végén, Bella meghalna, Edward se akarna többé élni. Így lehet még is az a legjobb megoldás, ha közénk tartozik. Ebbe a ténybe kezdek beletörődni. És akkor történik ez. Teherbe esik. Senki se tudja, hogy történhetett, hogyan lehetséges ez. Egy újabb ok, amiért irigyelhetem, neheztelhetek rá. Persze ez nem az ő hibája, de akkor is. Mindig az volt az álmom, legyen egy saját gyermekem. De ezeket összetörték. Nem fogom hagyni, hogy Bellával is ezt tegyék. Tudom, belehalhat. Ha így lesz, Edward rá se fog tudni nézni arra a csöppségre, mert elvette tőle élete szerelmét. Már most se kedveli, így megmaradna nekem. Szörnyen hangzik, igaz? Ezt én is tudom. De ki lehetne jobb anya nálam? Azért reménykedünk, nem így lesz, de minden eshetőségre fel kell készülni. Edward bele se gondol. Ha megtörténik, csak rosszabb lesz neki. Így is eléggé fájdalmas számára. Csak most látom igazán, mennyire fontos neki Bella, mennyire szereti. Van is lelkiismeret furdalásom, amiért nem az elejétől támogattam őt. De szerencsére van, aki igen. Ennek köszönhetősen együtt lehet szerelmével, aki immár a felesége. Sőt, még gyerekük is lesz. Most már bevallhatom, ez a legjobb dolog, ami a családommal történhetett. Természetesen nem az, hogy elveszíthetjük Bellát, hanem az, nem egy, hanem két fővel is bővülünk. Már tényleg miénk lesz a második legnagyobb család.

Bellának vannak jobb és rosszabb időszakai. Mikor megtudta terhes, mindenki ellene volt, rá akarták venni vetesse el. Engem hívott fel, segítségemet kérve. Én voltam az egyetlen, aki mellé állt ez ügyben. Tudta, mennyire szerettem volna én is egyet és át fogom érezni a helyzetét. Még Alice is ellene volt. Tudom, csak azért, mert az életét féltette, mint mindenki, de akkor se ő állt mellette és védte meg, még is állandóan őt hívja. Csak akkor nyugszik meg igazán, ha Alice vagy Edward van mellette. Megértem, de akkor is rosszul esik. Aliceszel sokkal erősebb kötelék van köztük. Már az elejétől kezdve mellette áll, támogatja. Még is hálátlannak érzem. Alice most sincs itt. Bella egyfolytában hívja. Edward pedig nem győzi nyugtatgatni. Nem tesz jót neki, ha felidegesíti magát. Ezt húgom is jól tudja. Akkor miért nem képes itt lenni? Senkinek nem könnyű, de egyikünk sem húzza ki magát a feladat alól. Csak rá kell nézni Edwardra. Neki a legnehezebb, még is alig mozdul el mellőle.

Egyszer csak Alice szélsebesen robbant be, majd azonnal Bella mellett termett. Bella kinyitotta szemét, tekintetét rá emelte és örömmel díjazta, végre itt van. Közbe Edwarddal néma társalgást folytattak. Arca gondterhelt lett. Valami történhetett. Utálom, mikor ezt csinálják. Pedig elég sokszor teszik. Utána meg csak azt mondják el, amit úgy gondolnak, fontos. Ilyenkor bánom, hogy nekem nincs semmilyen képességem. Valami jó, amivel én tudnám bosszantani őket. Bár általában őrülök, hogy a sors legalább ezzel nem áldott meg. Miután befejeztél, Edward elvonult a többiekkel tanácskozni. Mi a nappaliban maradtunk. Válaszai alapján komoly lehet az ügy.

- Baj van Alice? – néztem rá kérdőn. Tudtam, úgyse fog válaszolni. Edi dolga közölni az eseményeket, ha úgy gondolja tudnunk kell. Ilyenkor meg tudnám fojtani őket. – Láttál valamit? – csak megrázta a fejét.

- Nem konkrétan. Csak találkoztam három ismeretlen nővel, akik közénk valók. – nagy meglepetésemre nem titkolózott, mint általában. Akkor biztos komoly a dolog. – Barátságosan viselkedtek, de én nem bízok bennük. Túlságosan is nyájasak voltak. Engem mindenesetre nem sikerült levenniük a lábamról.

- Szerinted baj lehet velük? – aggódva néztem Bellára. Ebben a helyzetben egyáltalán nincs szükségünk bonyodalmakra. Senki se tudna másra koncentrálni csak Bella védelmére, így sokkal sebezhetőbbek vagyunk még akkor is, ha Edward hallja a gondolataikat, Alice meg látja a terveiket. Még a végén valamelyikünknek baja esne.

- Igazság szerint, nem tudom. Nem látom őket. – micsoda? Ha nem látja őket, akkor nagyobb a baj, mint gondoltam. Egy támadással szemben védtelenek leszünk. Ez egyáltalán nem jó. Alice is Bellára nézett. Az ő agyán is biztos végig futott az, ami az enyémen is.

- Nem kéne nekünk is segítenünk? Egyelőre elég, ha egyikünk van itt vele. – nem ülhetünk ölbe tett kézzel. Minden segítségre szükség van.

- Rosalie! Ezt jobb, ha a fiúkra hagyjuk. – Esme eddig csöndben ülve hallgatott minket. – Ha szükségük lesz ránk, úgyis szólnak. Amúgy is tudod, milyen Edward ebben a helyzetben. – igaza van, csak utálok arra gondolni, hogy kedveseink egyedül harcolnak valami idegen vámpírokkal, aki ugyanolyan veszélyesek mindannyiunkra. – Semmit sem kockáztat. Nem fog harcba bocsátkozni. Így jobb, ha rá bízzuk ennek az ügynek az elrendezését. – persze. Most sokkal óvatosabb. Ész nélkül nem megy bele semmibe se.

Jasper lépett a nappaliba. Alice odament hozzá. Ma még Alig beszéltek, bár még csak nem rég kelt fel a nap. Halkan beszélgettek Bella nehogy meghallja. Én továbbra sem mozdultam mellőle.

- Rosalie! – szólt, gyenge és elgyötört hangján. – Baj van? – a beszéd sokszor nehezére esik, de még mindig jól átérzi a helyzeteket. Ezzel soha nem volt gondja. – Hol van Edward?

- Itt vagyok szerelmem. – jelent meg azonnal, amint kiejtette a nevét. Közben Alice és Jasper egy kicsit elvonultak, hogy kettesben legyenek. Emmett nem jött vissza. Remélem Edi nem őt bízta meg a felderítéssel, pláne egyedül. Végig futott az agyamon, talán Carlisle is vele mehetett, de abban a pillanatban megláttam belépni. Talán még se lehet olyan komoly az ügy, ha Emmetten kívül mindenki itt van.

- Emmettnek volt egy érdekes feltevése. Nem árt meggondolni. Egy próbát megérne. – rendben, de nem ártana abba az érdekes feltevésbe beavatni minket is. Mindig is tudtam, hogy az én szerelmem egy zseni, bár jól titkolja. Egyáltalán nem bántam meg, hogy megmentettem őt. Ő az én nagy mackóm. Imádom. – De Edward ellene van.

- Szerintem nem jó ötlet. – ellenkezett Carlislelal tovább.

- Ha elmondanátok mi az, könnyebb lenne segítenünk dönteni. – szóltam közbe kétszemélyes vitájukba.

- Ezen nincs mit eldönteni. – mindig is makacs volt.

- Emmett szerint, nem ártana megpróbálni egy kis vért adni Bellának ételként, mivel az utóbbi időben szilárd ételt nem fogad be. Ettől pedig egyre gyengébb. – magyarázta. – Egyet értek ezzel. Lehet a kicsi jobban fogja szeretni a vért, ha megszületett és már most is. Bellának szüksége lenne élelemre különben nem tehetünk semmit.

- Edward! Most Belláról és a gyerekedről van szó nem az elveidről. – tudom fölösleges erre emlékeztetnem, de elegem van, hogy csak saját magára gondol. – Főleg nem saját magadról.

- Ezt, hogy érted? – dühödött fel. Felálltam, hogy szembenézzek vele.

- Nyugalom gyerekek! – avatkozott be Esme, de ha vitatkozunk, akkor nincs visszaút. Egyikünk se hagyja magát. – Felébresztitek Bellát.

- Úgy, hogy minden lehetőséget ki kell próbálni, ami segíthet jobban lenni neki.

- Ettől csak az a lény lenne jól, ami benne van. Már pedig neki én nem segítek. szikrákat szórt a szeme, de az enyém is. Ezzel Bellának is árt. Annyira félti, hogy nem veszi észre.

- De ő a te gyereked is. – most aztán betelt a pohár. Oké, hogy a gyereket nem szereti, de legalább gondolhatna kedvesére. Így is akkora fájdalmai vannak. Ha rövid időn belül nem jut élelemhez, ami benn is marad, akkor nem lesz ereje elviselni többé.

- Aki megöli az életemben egyetlen értelmes dolgot, az egyetlen nőt, akit valaha is szerettem és szeretek.

- Rosszul állsz a dolgokhoz. – csatlakozott újra be Carlisle. – Bella gyenge. Beszélni is alig bír. Szüksége van az erejére. Ehhez ennie kell valamit. Ha az a vér, legyen. Főleg, ha jobba lesz tőle. Gondolj bele!

- Mi a helyzet? – lépett be Emmett vidáman, mint mindig. Ettől megkönnyebbültem. A feszültségből semmit sem vett észre. Azonnal mellette termettem és átöleltem egy nagy csók kíséretében. – Ezt miért kaptam? – nevetett fel. Ha tudnék, most biztos elpirultam volna. – Tessék Edward. Hogy éhen ne hallj nekem. – csak Edinek volt vadászni, mivel nem hajlandó itt hagyni kedvesét. Ez nagyon aranyos volt az én mackómtól. A családunk mindig mindenben összetart és segít egymásnak. Erre még én is nagyon büszke vagyok.

- Edward! Mielőbb cselekednünk kell. Nézz csak rá! Egyre gyengébb. – Carlisle közelebb ment, megfogta a karját. Biztos a pulzusát ellenőrizte. Közben visszajött Alice és Jasper is.

- Kérlek Edward! – Jasper biztos elmondta neki Emmett ötletét és Edi reagálását. Rá talán hallgat. Mind Edwardot figyeltük.

- Edward! Szeretném megpróbálni. – észre se vettük, hogy Bella hallja. Általában igyekszünk előtte nem beszélni ilyen dolgokról. – Lehet, tényleg segítene. Nincs semmi benne. Meg tudom csinálni. – elgyötörve nézett hitvesére. Látszik rajta, vívódik, mit tegyen.

- Rendben. – fogta meg a kezét. – Próbáljuk meg!

Edward szemszög

Alice gondolatai alapján összehívtam egy tanácskozást a konyhában. Jobb, ha nem zaklatjuk addig a lányokat ezzel, míg nem tudjuk mivel is állunk szemben. Lehet semmiség az egész. A látottak alapján csak átutazók. De jobb az elővigyázatosság. Nem szívesen hagyom magára a kedvesemet, de olykor szükség van rá. Rose úgyis állandóan mellette van. Rá számíthatók leginkább. Bár nagyon jól tudom, miért teszi. Minden vágya egy gyerek lett volna és most azt reméli, hogy a miénk az övé lehet. Akár mennyire is hálás vagyok neki, amiért ezekben a nehéz pillanatokban Bella mellett van, a gyerekünk soha sem lesz az övé. Még akkor se, ha egyáltalán nem akarom, hogy megszülessen. Iszonyú nehéz elviselnem a fájdalmas kiáltásait, amit az a szörny okoz neki. Még se volt hajlandó megválni tőle. Ha elveszítem, azt nem élem túl. Ezért a biztonságunk érdekében igyekszek minden óvintézkedést megtenni. Lehet kicsit túlzás, de semmit nem akarok kockáztatni. Az a három idegen vámpír is ilyen dolog. Főleg mivel Alice nem látja őket, így nem tudjuk mik a terveik. Hogy, hogy Jacob és a falkája nem vette észre őket? Hogy őrködnek így? Nem lenne szabad megbíznom bennük, de nincs más választásom. Minél többen vagyunk, annál jobban tudunk vigyázni Bellára.

- Mi a gond Edward? – még be se léptünk a konyhába, Carlisle már is faggatni kezdett.

„- Biztos csak túloz, mint mindig mostanában.” – legszívesebben leterítettem volna Emmettet, ezért a gondolatért, de szükségem van rájuk.

„- Olyan nyugtalan Edward. Vajon, mit mondhatott neki Alice, amitől még nyugtalanabb lett, mint szokott?” – Jasper képessége, egyre hullámzó érzelmeimre mostanában nem nagyon hat, pedig hát próbálkozik. Nem lehet könnyű a közelemben lennie.

- Nyugalom! – pont én mondom ezt, aki mindjárt felrobban. – Azonnal elfogom mondani. Mindegyikőtök segítségére szükségem lesz. – türelmetlenül néztek rám. Most még Emmett sem viccelődött. – Alice, a tónál találkozott három idegen vámpír nővel. Nem viselkedtek támadólag, de nehezíti a dolgunkat, hogy nem látja őket, így nem tudjuk, mi a szándékuk. – meséltem Alice gondolatai alapján a tényeket.

- Talán csak átutaznak a vidékünkön. – állapította meg Carlisle.

- Valószínűleg igen, de mivel nem tudjuk, ezért jobb az elővigyázatosság. Nem akarok kockáztatni.

- Mi lesz a dolgunk? – tért rá Emmett a lényegre. Vészhelyzetben soha sem habozik. Mindig tettre készen áll.

- Carlisle! Téged arra szeretnélek kérni, folyamatosan figyeld Bella állapotát! – fordultam feléje.

- Eddig is azt tettem. – nézett rám értetlenül.

- Tudom. De most különösen. Tégy meg minden óvintézkedést, hogy ha kell, mielőbb biztonságosabb helyre tudjuk őt szállítani.

- Ez csak természetes. – fölösleges Carlislenak kiosztani a feladatát. Mindig pontosan tudja, mit kell tennie. Nincs a világon nála jobb orvos. Több évszázada volt rá, hogy tökéletesítse tudását.

- Jasper! Azt szeretném, ha elmennél Jacobért és idehívnád! Beszélnem kell vele, de nem akarom Bellát itt hagyni. Ki tudja, mikor lesz rám szüksége.

„- Miért pont engem kér meg a feladatra? Tudja mennyire nem bízok meg a farkasokban.” – Jasper a legalkalmasabb erre.

- Azért, mert neked van a legnagyobb hidegvéred a bizalmatlanságod ellenére. Számíthatok rád? – kérdeztem végül.

- Persze. – felelte szűkszavúan.

- Ne felejtsd el! Csak Jacob jöjjön. – bólintott, majd el is tűnt.

- Emmett, tőled pedig azt várom tartsd nyitva a szemedet, a füledet, bármi szokatlant látsz vagy hallasz, akkor azonnal szólj. Ők csak hárman vannak, ettől függetlenül sebezhetőek vagyunk. Nagyon óvatosnak kell lennünk. Ha veszély van, akkor inkább eltűnünk. Ne feledd! Ebben a helyzetben semmit sem kockáztatunk. Most Bella a legfontosabb. – oktattam ki, mert néha olyan forrófejű tud lenni és, ha csak egyikünk is harcba bocsátkozik, akkor mindegyikünknek kell, mert nem hagyjuk magára családtagjainkat.

- Számíthatsz rám öcskös. – kivételesen komoly maradt, de ez nála nem tart túl sokáig. – Addig is, elmegyek neked egy kis vérért. Még a végén te fogsz veszélyt jelenteni Bellára. – ezt már nagy nevetés kíséretében mondta.

- Ez egyáltalán nem vicces. – húztam el a szám.

- De igen az. – vágott vissza. – Nem vagy hajlandó elmenni vadászni, holott a szemed egyre sötétebb. Ilyenkor Bella vére is jobban csábít. Akkor is nehéz megállnod, mikor jól vagy lakva. Hát, ha még nem.

- Emmettnek igaza van, fiam. Ezzel mindhármatoknak csak ártasz. – tudom, hogy igazuk van, csak olyan nehéz beismerni.

- Legalább közben szét is nézek kicsit az erdőben. – erre a gondolatra felvidult. – „ Remélem, összefutok azokkal az idegenekkel.” – nem tetszik ez nekem. Épp az előbb ecseteltem, jobb kerülni az ilyen helyzeteket.

- De nagyon vigyázz és semmi meggondolatlanság! – figyelmeztettem újból.

- Itt van Jacob. – ért vissza Jasper. – De nem jött egyedül.

- Pedig direkt kértem. – ez meg, hogy lehet? Nem voltam elég világos?

- Tudom, de nem akarták egyedül elengedni, így Seth jött vele.

- Á! Seth. Rendben. – Sethet csípem és ő is csíp engem. Az egyetlen farkas, akivel, mondhatni, baráti a viszonyom.

- Akkor én indulok is. Bár nem ártana ezt a módszert megpróbálni Bellánál is. – mit ért ez alatt?

- Na, nem! Azt már nem. – nem hiszem el, milyen gondolatok kavarognak a fejében.

- A szilárd ételt nem fogadja be a szervezete. Lehet, azért, mert a kicsi nem szereti. Úgyhogy meg kéne próbálni vért adni neki. Talán attól erőre kapna. – meg se várta újbóli válaszom, elhúzta a csíkot.

- Ez nem is olyan rossz ötlet. – gondolkodott el Carlisle. – Ez az egyetlen, amit még nem próbáltunk ki. Van néhány tartalék vér félretéve Bella számára az átváltozás utáni, első időkre. Használhatnánk azokat. – nem hittem a fülemnek. Bella ember, még ha az a kislény benne nem is. Nem lehet vért itatni vele.

- Szó sem lehet róla. – ismételtem meg előző kijelentésemet és próbáltam lezárni a témát.

- De Edward…….. – kezdte volna érvelését, de most nincs időm ezt hallgatni.

- Jacob már kinn van. Nem akarom tovább váratni.

„- Még ilyenkor is olyan makacs tudsz lenni. Pedig ez csak Bella érdekét szolgálná.” – Jasper visszament a nappaliba, én meg az udvarra mentem beszélni Jakkel.

Emberi alakjában várt rám.

- Mi tartott ilyen sokáig? Te hívtál. – szavai gúnyosan csengtek.

- Családi tanácskozás volt. – nem törődtem ellenségeskedésével, mindig ilyen. Én sem szívesen jó pofizom vele, de tudom Bellának mennyire fontos a vele való kapcsolatom. Így, én próbálom türtőztetni magam, ami róla nem mondható el. – Szia Seth! – Seth a bokorban lapult, de köszöntésére farkát csóválva előbújt, jelezve mennyire őrül, hogy ismét láthat. Rá mosolyogtam tudatva, én is őrülök.

- Elmondod végre mi van?

- Felbukkant három idegen vámpír. Hogy, hogy nem vettétek észre őket? – szegeztem neki a kérdést, nem túl kedvesen. Tudja, mennyire fontos az elővigyázatosság, akkor miért nem végzik jól a dolgukat?

- Talán, mert a mi térfelünkön nem bukkantak fel. – elgondolkodott ezen. Lehet benne valami. De az idegenek nem lehetnek tisztában a határvonallal. – Veszélyesek lehetnek?

- Nem tudjuk. De jobb óvatosnak lenni. Bella, nincs valami jól. – nem kérdezte mi van vele, de úgy is tudom, majd megöli a kíváncsiság Bella állapotát illetően.

- Romlik az állapota? – arca megnyúlt.

- Változó. Vannak jobb és rosszabb pillanatai. Most épp rossz van neki. – Seth nyüszített egyet. Bellát is kedveli, és nem szeret minket szomorúnak látni. – Köszönöm Seth! – kedvesen néztem rá. Ő az, aki először mellénk állt miután kiderült Bella terhessége és a többiek végezni akartak vele. Persze csak Jacob után az első, mert Jake azonnal értesített minket, megtagadva az alfája parancsát. Ezt soha nem felejtem el neki, örökké hálás leszek érte. Azóta is mellettünk állnak és, ha kell segítenek, de ettől a kapcsolatunk nem változott.

- Térjünk vissza arra, amiért itt vagyunk Mi az, hogy nem tudjátok?

- Alice nem látja őket. Emiatt nem tudjuk, mik a szándékaik.

- Értem. Nyitva fogjuk tartani a szemünket. – felelte, majd az erdő felé vette az irányt. – Később meglátogatnám Bellát, ha nem gond. Rég láttam.

- Rendben Jake. Már nagyon hiányzol neki, biztos őrülni fog, ha végre láthat. Tudod, mindig szívesen látunk. Ennek semmi köze a kettőnk kapcsolatához. Most Belláról van szó. – egyetértően bólintott, majd Sethtel együtt eltűntek az erdő sűrű fái között.

Alice szemszög

Jasper visszajött a megbeszélésről. Kíváncsi voltam, mire jutottak. Gyorsan odamentem, hogy váltsak pár szót vele. Bella jelenleg alszik. Nappal nagyon sokat szokott aludni, mivel az utóbbi időben éjszaka nem igen tud az erős, gyötrő fájdalmaktól. Próbáltunk nagyon halkan beszélgetni. Nem akartuk a nyugalmát megzavarni.

- Mit mondott Edward? – kérdeztem gyorsan. Nagyon kíváncsi vagyok. Igaz, hogy nők vagyunk, de nem gyenge nők, akiket ki kell hagyni az ügyekből, mintha azokat csak a férfiak tudnák megoldani.

- Egyelőre csak fokozottan figyelünk minden apróságra. – kezdte a megbeszélés részletezését.

- Jobb, ha felmegyünk. Nem lenne jobb, ha Bella valamit is meghallana. – azzal elvonultunk a szobánkba, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni. – És ezen kívül, mire jutottatok még? – már nagyon izgatott voltam. Mindent tudni akarok. Általában én is beavatom Jaspert, hisz úgyse tudnék előtte titkolózni, ha akarnék se.

- Ne légy olyan izgatott Alice! Edward egyelőre nem tervez semmi komolyat sem. Sőt, az a célja, hogy elkerülje az összecsapást. Inkább tovább állunk, ha baj lenne. – ez egy kicsit letört. Mostanában olyan szürke mindennapunk. De tudom, ez szolgálja az érdekünket. Már csak Bella miatt is.

- Akkor miről szólt a megbeszélés? – néztem rá a válaszra várva.

- Edward elmondta a találkozásodat a három idegen vámpírral és, hogy ez ügyben kitől, mit vár. – ettől egy kicsit megijedtem. Nem tudom miért, hisz Jasper azt mondta, Edward nem akar harcolni. Ez, gondolom mindenkire vonatkozik. Mert vagy harcolunk mind, vagy egyikünk se. Bár Edward egyszer, mikor Viktória ellen küzdöttünk, Bella kérésére inkább vele maradt és nem vett részt a csatában. Igazi háborús dolgoknak hangzanak ezek, de a vámpírok közt mindennaposak az ilyen dolgok. Igaz, utólag kiderült, milyen jól tette, mert Viktória rá akadt a búvóhelyükre. Még szerencse, hogy Edward ott volt. Seth egyedül nem győzte volna le, főleg mivel nem is egyedül érkezett oda. Azóta Seth és Edi nagyon jó barátok. Ő az egyetlen farkas, aki igaz barátként viszonyul hozzánk és nem ellenségként. Persze még kivétel Jacob. De ő csak Bella miatt és mi is csak miatta viseljük el. Bár néha tök jó fej tud lenni.

- Nincs semmi baj Alice! – Jasper érezte, megint az egekbe szökik az érzelmi feszültségem. – Carlisle feladata Bella folyamatos figyelése, minden óvintézkedés megtétele, ha kell mielőbb biztonságosabb helyre költöztessük. – magyarázta. Ez logikus. Gondoltam magamban. – Nekem egyelőre csak Jacobnak kellett szólnom, mert Edward beszélni akart vele. Fura, hogy nekik sem tűntek fel az idegenek. – biztos voltam benne, hogy a farkasokat sem fogja kihagyni az ügyből. Ha Belláról van szó, minden eszközt bevet. És mivel Jake is szereti Bellst, ezért egyértelmű, hogy szándékában sem áll kimaradni. – Aztán Emmett felvetette, mi lenne, ha táplálékként vért adnánk Bellának, talán azt a kicsi sem utasítaná el. De Edward hallani sem akar róla. Azt nem tudom Emmettnek, mi a dolga, nem voltam itt, mikor közölte vele, de pont, akkor ment el, amikor én visszaértem. Akkor hallottam ezt a dolgot is. – a családban Edward a legmakacsabb.

- Szerinted jó ötlet? – néztem rá elgondolkodva. Emmettnek ritkán vannak jó ötletei. De ez most, lehet, még is az.

- Nem tudom. Végül is nincs vele veszíteni valónk. Még jobban is lehet tőle. – milyen igaz. Már napok óta nem eszik semmit. Attól ilyen gyenge. Emmi ezt most jól kitalálta. Még be is válhat. Akkor meg Edi, miért nem akarja? Tudom, aggódik. Mind aggódunk. Lefoglalja őt Bella. Már gondolkodni sem tud rendesen. Nem jár vadászni. Teljesen ki fog készülni, ha így folytatja.

- Mást nem mondott?

- Nem igazán. Mondom, hogy egy ideig nem voltam itt, így nem hallottam mindent, amiről szó esett. Miután Emmett elment, Carlisle megpróbálta meggyőzni, hogy minden lehetőséget meg kéne nézni, Bella érdekében. Elvégre vannak vérkészleteink, amit neki tettünk félre az átváltozás utáni, első időkre. De tudod milyen. Végig se hallgatta az érvelését. Ment Jacobbal beszélni. Én meg visszatértem a nappaliba. – az én szerelmem. Odamentem és átöleltem. Nem is tudom, mihez kezdenék nélküle. Nagyon-nagyon, de nagyon szeretem. Ő is szorosan ölelt magához.

- Edward, mindig azt hiszi, neki van igaza és, ha a szerelméről van szó, se lát, se hall. – de hát ki róná meg ezért. Edi különleges személyiség. Bármire képes azért, akit még az életénél is jobban szeret. Csak ez nem biztos, hogy a másik fél számára is előnyös. Jót akar, de nem mérlegeli a következményeket. Így csak még nagyobb veszélybe sodorja kedvesét. A végén még megöli. Bellának ennie kellene végre valamit. Ha a kicsi vért akar és Bella ettől jobban lesz, akkor miért ne? Soha nem fogom megérteni a hozzáállását egyes dolgokhoz. Igazság szerint egyikünk se volt ilyen helyzetben, így nem tudhatjuk mi, hogyan reagálnánk. De néha, akkor is túlzás, amit csinál. Senkire sem hallgat. Olykor, ha Bella kéri, még rá se. És ez kezd dühíteni. Legszívesebben jól beolvasnék neki, de hát ez se segítene.

- Mire gondolsz kicsim? – már egy ideje összebújva álltunk az ablak előtt. Olyan jó így. Örökre így maradnék. Mit nekünk az örökké valóság.

- Csak Edwardon. – mi máson. Mostanában mindannyian rajta gondolkodunk. – Valahogy megkell győznünk őt. Ha Bells jobban lenne, talán kicsit fellélegezhetnénk.

- Igazad van. Ti olyan közel álltok egymáshoz. – felemelte a fejem és adott egy csókot. – Talán rád hallgatna. – bólintottam. Elindultunk lefelé. Hallottam, épp Rosalieval vitatkozott, majd Carlisle is próbálta meggyőzni, mindhiába. Na, ez már tényleg sok. Igyekeztem visszafogni magam és csak annyit mondtam: - Kérlek Edward! – bíztam benne, hogy most az egyszer hallgat ránk. Ekkor alig hallhatóan, Bella kezdte el kérlelni. Senkinek se tűnt fel, hogy hallja a vitát. Hogy lehettek ilyen figyelmetlenek? Azonban ő az utolsó esély. Ha rá se hallgat, akkor nincs értelme győzködni, soha nem fog engedni. Bella annyira gyenge. De ez végre hatott és belement abba, hogy Bella táplálékként vért kapjon. Ez megnyugvással töltött el. Most már csak reménykedhetünk, hogy ez legalább beválik.